Normális, ha nosztalgiát érzel az evészavarod iránt?

Spoiler: a válasz igen. És ez teljesen normális.

Az evészavarod iránt érzett nosztalgia, vagy annak romanticizálása, amikor a tüneteid a legsúlyosabbak voltak, a felépülés egyik zavarba ejtő része lehet. Hogyan hiányozhat valami, amiről tudod, hogy akár meg is ölhet? Mégis, ez a felépülés teljesen normális része. Íme, miért.

1. A felépülés nem lineáris

Teljesen normális, ha a felépüléssel kapcsolatban kezdetben ambivalens érzéseid vannak. A megszokott állapot megváltoztatása nehéz, így természetes, hogy a motivációd hol erősebb, hol gyengébb, és az is, hogy időnként visszaesések történnek. Amikor akadályokba ütközöl, nem kapsz elég támogatást, vagy egyszerűen kiégsz, könnyen előfordulhat, hogy megkérdőjelezed a felépülést, és elkezdesz nosztalgiát érezni a „régi szép idők” után.

2. Rózsaszínben látni a világot

De valóban olyan jók voltak azok az idők? Az evészavarok — akárcsak a bántalmazó kapcsolatok — eltorzítják az emlékeidet. Elfelejtheted, mennyire szenvedtél, és helyette csak azt a hamis biztonság- és kontrollérzetet idézed fel, amit az evészavar adott. Pont úgy, mint egy bántalmazó partner, az evészavar elszigetel, lerombolja az önértékelésed, és elhiteti veled, hogy nélküle semmi vagy.

3. Identitásválság

Ha hosszú ideig az evészavar szabályai szerint éltél, ijesztő lehet magad mögött hagyni őket. Künnyne úgy érezheted, hogy elvesztél. Az evészavar határozta meg a napirendedet, az identitásodat, és cserébe hamis biztonságérzetet adott. A felépülés arra kényszerít, hogy szembenézz az élet kusza, nehezebb részeivel, amelyeket korábban elkerültél — miközben lehetőséget is ad arra, hogy újra felfedezd, ki vagy valójában. Ez pedig félelmetes lehet - azok a dolgok, amiket a leginkább akarunk egyidőben a legijesztőbbek is lehetnek. Nem csoda, hogy néha visszavágynál az evészavar „egyszerűségéből” fakadó burokba!

4. Nehéz érzések kezelése

Sok evészavarral küzdő ember használja az evészavaros viselkedésformákat arra, hogy elnyomja vagy eltompítsa azokat az érzelmeket, amelyek túl intenzívnek vagy elviselhetetlennek tűnnek. A felépülés azt jelenti, hogy újra kapcsolatba kerülsz ezekkel az érzésekkel — és őszintén szólva, ez az elején borzasztó tud lenni. Káoszos, kényelmetlen, gyakran fájdalmas. De idővel tényleg könnyebb lesz, amikor újra megtanulod egészséges módon szabályozni az érzelmeidet. És ez munkával jár — olyan munkával, amit nem kellett elvégezned, amikor teljes mértékben az evészavarodnak „szentelted” magad.

5. A tested változása és az ezzel kapcsolatos megjegyzések

A felépülés megváltoztatja a testedet — akkor is, ha ezt a legszívesebben elkerülnéd. (Szerencsére a testeddel való kapcsolatodon lehet dolgozni, így ezek a változások idővel már nem lesznek olyan ijesztőek, és nem érződnek majd a világvégének.) Súlygyarapodás, puffadás, emésztési kellemetlenségek — és akkor még ott vannak a megjegyzések is: „Most sokkal egészségesebben nézel ki!” vagy „Már nem vagy olyan vékony, mint régen.” Még ha jó szándékkal mondják is, az evészavar hangja könnyen kiforgatja ezeket, és ellened fordítja. Nem csoda, ha ilyenkor felbukkan a nosztalgia.

6. A külső megerősítés hiánya

Legyünk őszinték: még egy beteg testre is érkezhetnek bókok. Néha elég sok is. Bármennyire is elcseszett ez, ha restriktív evészavarral küzdesz, nagy eséllyel dicsértek már a vékonyságodért — ez pedig azt az érzést kelthette, hogy az evészavarod „jól csinál valamit.”A súlygyarapodás viszont azt jelenti, hogy ez a külső megerősítés eltűnik, ami könnyen előhozhatja a vágyódást a „régi” tested után — még akkor is, ha pontosan tudod, hogy veszélyes volt olyan alacsony testsúlynál maradni.

7. A kontroll illúziója

Az evészavarok hamis kontrollérzetet adnak. Úgy tűnhet, mintha kézben tartanád az életedet, mintha végre „megfejtetted volna a kódot” — de a valóságban az evészavar irányít téged. Semennyi evészavaros viselkedés nem fogja megoldani a problémáidat, és ami kezdetben egészségtelen megküzdési mód volt, nagyon gyorsan még egészségtelenebb elkerüléssé alakul.

A nosztalgia az étkezési zavarod iránt nem azt jelenti, hogy kudarcot vallasz a felépülésben. Nem feltétlen jelenti azt, hogy visszaesel. Csak annyit jelent, hogy ember vagy. Tekints rá jelzésként, hogy még van némi munka, amit el kell végezni.

Az étkezési zavar utáni sóvárgás általában azt mutatja, hogy az agyad valami ismerőshöz, megszokotthoz nyúlna, attól várva a biztonságot, illetve stabilitást. De attól, hogy valami ismerős, még nem biztos, hogy biztonságos vagy fenntartható. Gondolj rá úgy, mint amikor valaki visszatér egy bántalmazó kapcsolatba — ismerősnek tűnik, de továbbra is ártalmas, és képes teljesen tönkretenni téged.

A felépülés során új, egészségesebb eszköztárat építesz, hogy gondoskodni tudj magadról. Ehhez idő és ismétlés kell, mielőtt ezek az új eszközök természetessé válnának — mielőtt az új „ismerőssé” alakulnak.

És itt egy fontos kérdés, amit érdemes feltenned magadnak: ha egy barátod, aki ugyanezen megy keresztül, tanácsot kérne tőled, ajánlanád neki valaha is az étkezési zavarodat? Miért nem?